A törpök élete nem csak játék és mese...

Gyerekekről felnőtteknek

Az öreg mozdony meséi - részlet

2017. február 06. 16:50 - Li Sai

"Az öreg 424-es komótosan pöfékelt a zajos pályaudvaron. Körülötte a fiatalok serényen dolgoztak: tolattak, húzták-vonták a tehervagonokat, és közben türelmetlenül várták, hogy a rakodómunkások ki- és bepakoljanak a kocsikba.

Elindult egy személyvonat, álmos döcögéssel intve búcsút az állomás ütött-kopott épületének. Befutott egy szerelvény a másik irányból. Izgatott, sietős léptű emberek szálltak le a vonatról, mások nagy csomagokkal a felszállásra vártak. Az öreg fekete mozdony halk duzzogással figyelte az eseményeket és a saját fiatalkora jutott eszébe. Akkor még nem voltak modern, elektromos, piros, kék mozdonyok, csak feketék voltak. A füsttől feketék. A fekete mozdonyban fekete ember etette a hatalmas szenes kazánt, melyben óriásra csaptak a lángok minden lapát szén után. Miután jóllakott, mordult egyet a mozdony, szürke füstöt köhögött és megfontoltan útnak indult.

Néhány perc múlva hatalmas fehér füstfelhőt eregetett, köhögött, zakatolt és boldogan húzta magával a hozzá kapcsolt vagonokat. Az öreg 424-es sok-sok éven át szolgált, de ma már csak néha dolgozik, mint ahogy most is.Begyújtották a kazánt, melegítik a mozdonyt, hogy itt a pályaudvaron elvontasson néhány tehervagont a pályaudvar egyik részéről a másikra.

japan-82123_640.jpg

A munka végeztével megállt egy félreeső vágányon, a mellette lévő sínen egy fiatal, csillogó szemű csodaszép mozdonyt pillantott meg. A fiatal mozdony is észrevette az öreget és meghatottan gondolta:

–  Ó milyen öreg, sokat megélt mozdony lehet ez a 424-es!

– Az öreg mintha meghallotta volna a szavakat,  így szólt fiatal társához:

– Bizony öreg vagyok, mint ezek a talpfák, alattunk- mondta, kis füstfellegeket eregetve. –  Öreg vagyok, kiszolgált, de nagyon gazdag! Annyit éltem, annyit láttam, hogy mindent elmesélni egy élet kevés lenne.

– Mesélj kérlek! Mesélj, egyet! A legkedvesebb emlékedet! – kérte a  csillogó fiatal mozdony.

– Rendben van – felelte az öreg – de nehéz lesz egy történetet választani a sok közül.

 Amikor olyan fiatal voltam, mint most te, akkor nagy szegénység volt. A háború végén nem volt élelem, nem volt tüzelő, éhesek voltak és fáztak az emberek. Még rendes ruhájuk sem volt... Az első utamon tehervagonokat kaptam, melyeket az Alföldre kellett vontatni, hogy onnan búzával megrakodva térjünk vissza. Hosszú hideg tél volt és hosszú, kegyetlen út állt előttem. A pályaudvarra érve türelmesen várakoztam, amíg a vagonok megteltek az aranyszemű búzával.

Az állomásépület mellett egy asszonyt láttam meg, aki hatalmas fekete nagykendőbe bugyolált gyermeket szorított magához. Nagyon megsajnáltam, hiszem az én kazánomban olyan forróság volt, hogy azt el sem lehetett elviselni. Megkérdeztem az asszonyt, hogy hova utazna. Bátortalanul válaszolt, miközben még szorosabban ölelte magához gyermekét.

– Jöjjön, szálljon fel – mondtam ekkor neki. Az asszony felszállt és kibontotta  a nagykendőből a csillogó szemű gyermeket, aki boldogan mosolyogva élvezte a jó meleget, ami a kazánból áradt.

Kisvártatva elindultam hazafelé."

 

A mese folytatása A csodatermő fa című mesekönyvben olvasható.

 

scan0004.jpgA csodatermő fa - Beleolvashatsz néhány mesébe itt: http://www.skolikagnes.hu/szivesen-beleolvasnek-a-csodatermo-fa-cimu-konyvedbe/

 

 

 

 

csibe_kicsi.jpg  Csibemese - Beleolvashatsz néhány mesébe itt: http://www.skolikagnes.hu/szivesen-beleolvasnek-a-csibemese-cimu-konyvedbe/

Mentés

Mentés

komment

Természet ihlette kreativitás

2017. február 05. 17:14 - Li Sai

A feltétel nélküli szeretet az, amikor úgy tudsz adni, hogy nem kívánsz elvenni.

2016-11-22_20161024_104217.jpg

Marosi Józsefné, Ildikó óvó néni vagyok. A nagykanizsai Központi Rózsa Óvoda Kertvárosi Tagintézmény-Sánc Csiga csoportjában dolgozom óvodapedagógusként. Több évtizedes munkám során mindig arra törekedtem, hogy a gyermekek esztétikai értékeinek, élményeinek, fantáziájuk feltárásával, a környezettudatos neveléssel, magatartással olyan jövő nemzedéket formáljak, akik a felnövekvő társadalomnak méltó példát mutat.

A mai, rohanó világunkban egyre nagyobb felelősség terheli a 3-6 éves korú gyerekeket foglalkoztató intézményeket. Nagyrészt a nevelőkre hárul ama sokrétű ismeret és készség elsajátíttatása, megalapozása, amely az emberi élet kibontakozásának elengedhetetlen feltétele.
Az óvodában tanulja meg a gyermek a közösségi élet magatartási formáit, amelyek hatására fejlődő személyisége nagy átalakuláson megy keresztül. A gyermekek lelke még ebben a korban tiszta, ártatlan.

Az óvodai életben úgy alakítom a mindennapi teendőket, hogy a kreativitás megjelenjen a gondolataikban, cselekedeteikben. Figyelve arra, hogy értékrendjük, gondolkodásuk, tudásuk úgy bontakozzon ki, hogy ne érezzék a megfelelési kényszert a társadalom és a világ felé.

A kreatív tevékenységek a dolgok, jelenségek esztétikai megismerését szolgálja, szemléletes módon a valóságot tükrözi. Az óvodás gyermek a valóság összetettségéről keveset, majd mind többet fog fel. A valóság objektív összefüggésének feltárásához a környezeti hatásoknak és a nevelésnek kell megadnia az irányítást és a segítséget.
A valóság megfigyelésének, az ítéletalkotásnak és a tevékenységnek az együttes eredménye esztétikai jellegű produktum, amely érzelmektől színezetten fejezi ki azt a hatást, amelyet a környezet ingerei, élményei váltanak ki a gyermekeknél.

20161023_161317.jpg

A nevelésnek és irányításnak tudatosan kell megteremtenie a körülményeket, amelyek biztosítják a gyerekek képességeinek fejlesztését.
Az élmények vagy benyomások egyszeri és halmozódó folyamatban együttesen nevelő hatásúak. Az élmény egy lelki folyamat, melyet értelmi, érzelmi és akarati kölcsönhatás jellemez. Az élményben a gyermek a jelenséget elsősorban az érzelmi oldalról közelíti meg.

Ebben a korban az esztétikai élményben hangsúlyozott az érzelem motiváló szerepe. A gyermek alkotó fantáziája keresi a valóságot a fantáziaképekkel, fogalomalkotása globális jellegű. 

Az alkotó tevékenység során a gyermeki pszichikum olyan mélységei tárulnak fel, amely lehetőséget nyújt a gyermek aktív formálására, személyiségének sokrétű fejlesztésére. Olyan jellemet formáló hatását figyelhetjük meg, mint a kitartás, pontosság, a környezethez való alkalmazkodás, az önmaguknak való örömszerzés.
A gyerekek nagyon vigyáznak az általuk készített eszközökre, s ez a munka eredményének megbecsülésére is neveli őket.

20161120_133459.jpg

A gyerekeknél nem elsőrendű cél a produktum, hanem inkább a tevékenység folyamata, maga a „készítés” a fontosabb. A tevékenység különböző technikai megoldásai, a sokféle anyag és szerszám tulajdonságainak megismerését is eredményezi. Tapasztalatokat szerez a tekintetben, hogy a formaalakítást befolyásolja az anyag és a szerszám természete.

„Ember vigyázz a

Földön,

Úgy élj, hogy kárt ne tégy.”  

(Devecseri Gábor)

Költőnk szavai nem véletlenek, hiszen napjainkban a Föld egyre nagyobb veszélyben van. A természetszerető ember személyiségjegyeinek megformálását már óvodás korban el kell kezdeni.

A Helyi Óvodai Programunk is tartalmazza a természet szeretetére való nevelés lehetőségeit. Az óvodás gyermek ahhoz kötődik a legjobban, ami neki kedves, ami neki tetszik, amit szeret. Ezért fontos megismertetni vele a környezetében előforduló élő-és élettelen világot, mert ezen keresztül vezet az út oda, hogy a gyermek szeresse és óvja környezetét.
Az óvodánk környezeti adottságai lehetőséget biztosítanak a gyermekek számára, hogy a kreativitás és a fantázia kibontakoztatása mellett, élőben is megtapasztalhassák a közvetlen környezet adta lehetőségeket.

2016-11-22_20161024_104217.jpg

A gyermekek részt vehetnek a tanév folyamán - ősszel és tavasszal- Erdei Óvodai tanulmányi kiránduláson is. Az erdei óvodai program megírásánál is a környezettudatos magatartási normákat tartottam szem előtt. A természet közvetlen közelsége, a természetben fellelhető anyagok segítségével is igyekszem a gyerekek kreativitását fejleszteni. Az erdei óvodában a kirándulások alkalmával megtalált, mások által eldobált holmikat összegyűjtve alkottuk meg a legutóbbi kiállítási darabjainkat. A gyerekek és a szüleik otthoni gyűjtő munkája is segítségemre volt az alkotás megvalósításában. A természetre ártalmas, a környezetet szennyező, ez esetben az autógumik felhasználásával, közös együttműködés keretében valósítottam meg az óvoda udvarán kiállított tárgyakat. A környezetben meglelt hulladékokból folyamatosan készülnek a kiállítási tárgyak, melyek évről-évre, évszakról-évszakra jelennek meg az óvoda udvarán.

Ezek a kiállítási tárgyak egy kedves verses-mesés írónkat, Skolik Ágnest is megihlették. Az egyik verses-mesés kötetében – Csibemese- említést is tesz az óvodai alkotásokról.

20161119_174918.jpg

Tudjuk, hogy az ember - jelen esetben a gyermek - alapvető szükségletét képezi, hogy valamit alkosson, létrehozzon, formálja a maga körüli világot. Ha a körülötte lévő dolgokat maga alkotja, akkor szívesebben játszik vele, figyelmesebben vigyáz rá, megbecsüli. Az anyag megszerzése - ez esetben a környezet megóvása - a dolgok megformálása, megalkotása a lényeg. Ez jelenti a gyermek számára a maradandó élményt. Ha az alkotás folyamatával még a környezetet is pozitív irányba tudja befolyásolni, még ösztönzőbb, motiválóbb lesz a gyermek egyéni fejlődésére.

Megpróbáltam betekintést nyújtani a mi óvodai éltünkbe, hogy milyen módon hasznosítjuk a természet „adta” anyagokat, lehetőségeket a kreatív-vizuális nevelésben. Bízom abban, hogy az általam megmutatott kreativitás beépül a gyermekek személyiségébe. Magukkal viszik a természet szeretetét, tiszteletét, a megismerés és az alkotás vágyát. Az ilyen szellemben nevelkedő gyermekek sokkal több figyelmet, energiát fordítanak majd felnőtt korukban a környezetükre.

A cikk a www.csaladinet.hu oldalon meghirdetett, KERESSÜK A LEGKREATÍVABB ÓVÓNŐT című pályázatra érkezett be. Írója Marosi Józsefné, Ildikó néni, a A nagykanizsai Központi Rózsa Óvoda Kertvárosi Tagintézmény-Sánc Csiga csoport óvó nénije.

 

komment

Környezetünk megismerése

2017. február 02. 09:21 - Li Sai

 

Amikor egy kicsi ember megszületik, még semmit nem ismer sem a világból, sem a közvetlen környezetéből. Aztán napról napra többet lát, hall, tapasztal, és okosodik. A tárgyakat először megfogja, aztán megkóstolja, megszagolja, így ismerkedik meg velük.

Később, amikor már nagyobbacska lesz, akkor is a tapintással, szaglással ismerkedik. Ezért is kell hagyni, hogy amit csak lehet megfogjon, megtapogasson, megszagoljon, érezze közelről. Bár az interneten, könyvekben bármit megnézhet, megtanulhatja, hogy mi micsoda, de az az ismeret nem egyenlő azzal, ami kézzelfogható. Persze vannak határok, hiszen egy európai gyerek egy kengurut, ha akarna sem tudna közelről megismerni, viszont törekedni kell arra, hogy amihez csak lehet, kerüljön közel a gyermek. Először csak a kicsi kendőt, aztán a rágókát, később a rongybabát és a többi játékot ismeri meg, és persze a vizet, amiben fürdetik, az ételt, amit enni kap, és sorolhatnám.

A tipegős baba a lakáson kívüli környezetet is "megtanulja". Hagyni kell, hogy fogja meg, szagolja meg a virágot, a füvet, a homokot a homokozóban, simogassa meg az állatokat, mert csak így tud megfelelő mennyiségű és reális információt begyűjteni. A kép, amit a tévében lát, nem helyettesítheti az érintést.

Amikor a gyermeknek már van egy tapasztalata mondjuk a virággal, akkor ha ezután egy mesekönyvben lát egy virágot, akkor már tudja, hogy milyen is az valójában. Milyen érzés megfogni, milyen illata van, esetleg milyen íze van.

baby-1531068_1280.jpg

Vannak dolgok, amiket nem feltétlenül tapintással ismerhet meg legjobban a gyermek, vagy legalábbis az első ismeret nem a tapintás. Ilyenek például az állatok, a járművek, az épületek stb. Ha a képeskönyvet nézegetjük és hangutánzó szavakat mondunk, akkor a baba tudja, hogy hogyan néz ki egy tehénke, és milyen hangja van. Ezért nagyon fontos, hogy a legkisebbeknek készülő képeskönyvekben könnyen felismerhetően ábrázolják az állatokat, és mindent amiről mesél a könyv.

A könyvekben található történetek is a megismerést segítik, hiszen a tehénke képe mellett ott lehet egy pár szavas mese a tehénről a környezetéről, és arról amit egy kisgyereknek tudnia kell róla. És bár a mai modern technika nagyon érdekli az egészen kicsi babákat is, azért, ha lehetőség van rá, akkor ne a tévé, laptop elé ültessük a gyereket, hanem meséljünk neki, és mutassunk meg neki mindent, amit csak lehet.

Nem könnyű a kicsi kendő megfogásától a világ megismeréséig eljutni, de a felnőttek okos segítsége könnyebbé és gyorsabbá teheti a folyamatot.

 

 Ha tetszett a bejegyzésem, látogasd meg a könyveim weboldalát is: www.skolikagnes.hu

 

scan0004.jpgA csodatermő fa - Beleolvashatsz néhány mesébe itt: http://www.skolikagnes.hu/szivesen-beleolvasnek-a-csodatermo-fa-cimu-konyvedbe/

 

 

 

 

csibe_kicsi.jpg  Csibemese - Beleolvashatsz néhány mesébe itt: http://www.skolikagnes.hu/szivesen-beleolvasnek-a-csibemese-cimu-konyvedbe/

Mentés

Mentés

Mentés

komment

Anya, mesélj...!

2017. január 21. 10:55 - Li Sai

 

Kedvenc témám a gyermekekkel kapcsolatban a mese, a könyvek, az olvasás megszerettetése.

Ami -mint minden más is- úgy a legkönnyebb, ha jó példával járunk elöl.

Annak a gyereknek, akinek egész pici korától sokat olvastak, sok képeskönyvet nézegettek együtt a szülővel, vagy a nagyszülővel, teljesen természetes lesz, hogy a kezébe vegye később is a könyveket.

 

Eleinte csak a kis kemény lapos képeskönyveket, aztán a rövid mondókásakat, majd a meséskönyveket.

Már egész pici korban érdemes verselgetni nekik, hiszen a hangra figyelnek legelőször, az anya hangját már korán megismerik, és szeretik is hallani.

A rövid, dallamos mondókák, melyeket erősen hangsúlyozva, majdnem énekelve mondunk el nekik, lekötik a baba figyelmét.

 

Később a színes képek nézegetésével bővítjük a „foglalkozást”.

Ha sokszor nézegetjük a képeket, a babák gyorsan meg tudják különböztetni a figurákat, és ha hangutánzó szavakkal megmutatjuk az egyes állatok hangját, akkor összeköti a látott képet a hanggal.

Néhány hetes gyakorlás után ha megkérdezzük, hogy hol van a vau, akkor a baba rámutat a könyvben a kutyus képére.

A könyvek és az olvasás szeretete valahol itt kezdődik...

baby-921808_640.jpg

Nagyon fontos, hogy a gyerekekkel napi rendszerességgel nézegessük a könyveket, meséljünk nekik. A legjobb időpont erre az esti, lefekvés előtti időszak, de persze a nap bármely szakában jó elfoglaltság lehet.

Este, az anyuval összebújva, egy könyvet nézegetve könnyebben megnyugszik, elálmosodik, egy aranyos, nyugodt hangulatú mesével könnyen át lehet őt segíteni az éber állapotból a nyugodtabb, alvás előtt fázisba.

 

Ehhez az esti meséléshez lehetőleg ne válasszunk olyan könyvet, ahol sok esemény történik, sok inger éri a gyermeket, mert ez inkább fel fogja zaklatni, mint megnyugtatni.

Nagyobb gyereknél már meg is kérdezhetjük, hogy mit szeretne hallani esti meseként.

Nagyon fontos, hogy az esti mesék naponta rendszeresen, kiszámítható módon történjenek, és az anyuka, vagy aki éppen a gyerekkel van, ne akarja 3 perc alatt letudni a dolgot, még akkor sem, ha tornyokban áll a mosatlan edény, vagy kezdődik a kedvenc sorozat a tévében.

 

Ezek a babakori, kisgyermekkori könyvélmények nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a baba megismerje a körülötte lévő világot, és ahhoz is, hogy később, nagy gyerekként és felnőttként is szeressen olvasni, barátai legyenek a könyvek.

 

 

Ha tetszett a bejegyzésem, látogasd meg a könyveim weboldalát is: www.skolikagnes.hu

 

scan0004.jpgA csodatermő fa - Beleolvashatsz néhány mesébe itt: http://www.skolikagnes.hu/szivesen-beleolvasnek-a-csodatermo-fa-cimu-konyvedbe/

 

 

 

 

csibe_kicsi.jpg  Csibemese - Beleolvashatsz néhány mesébe itt: http://www.skolikagnes.hu/szivesen-beleolvasnek-a-csibemese-cimu-konyvedbe/

Mentés

Mentés

Mentés

komment

Pénz, pénz, pénz...

2017. január 19. 08:34 - Li Sai

 

Mivel a magyar viszonyokat nem nagyon ismerem ezen a téren, elmesélem, hogy mit tapasztaltam itt Németországban az iskolás gyerek körében a „pénzgyűjtésről”.

Többször, több helyen találkoztam már a jelenséggel, amikor iskolás gyerekek valamilyen célra pénzt gyűjtenek. És -nem meglepő módon- sokan adnak is nekik adományt.

 

Pl. az egyik ilyen, amikor a szupermarketben odaállnak a pénztárakhoz, és segítenek a szalagról a kocsiba visszapakolni. Ami ugye nem nagy munka, meg tudná csinálni a vevő is.

A szalag mellé tesznek egy perselyt és ráírják, hogy milyen célra gyűjtenek. Általában kirándulásra, utazásra szoktak.

Szóval bepakolnak a kocsiba, és a vevő hálája jeléül beletesz valamennyi pénzt a perselybe.

 

Vagy a másik lehetőség az, hogy sütnek -vagy anyukával süttetnek- sütiket, és azt árulják. Szintén  bevásárlóközpontokban, ahol sok ember megfordul.

Olyat is láttam már, hogy a saját maguk által készített karácsonyfa díszeket, apró ajándéktárgyakat árulták. Vagy egyszerűen leraknak egy dobozt, vagy kalapot a földre, egy táblán feltüntetik, hogy melyik iskola növendékei, és mire gyűjtenek.

 

Papírgyűjtést is szoktak szervezni. Ez kb. úgy zajlik, mint Magyarországon: összegyűjtik a papírt, beviszik a suliba, onnan a szeméttelepre, és az érte kapott pénz megy az osztálypénzbe.

newsboy-146954_1280.png

Ami még érdekes: sok helyen láttam már, hogy szombaton, vagy a szünetekben a 14 év fölötti gyerekek dolgoznak. Újságot, szórólapokat hordanak ki, vagy a családi gazdaságban dolgoznak. Sokszor láttam a piacon, hogy a szünetekben a gyerekek az eladók a standokon.

Persze nyilván a gyerekek nem azért gyűjtögetnek és dolgoznak, mert különben nem lenne pénzük az osztálykirándulásra vagy bármire, hanem azért, hogy szokják a munkát. És tudják megbecsülni a keményen megkeresett eurokat:-)

Meg talán az is  ok lehet, hogy itt a svábok eléggé a fogukhoz verik a garast, nagyon tudnak spórolni. És már gyerekkorban elkezdik a gyerekeket is erre nevelni.

 

 

Ha tetszett a bejegyzésem, látogasd meg a könyveim weboldalát is: www.skolikagnes.hu

Mentés

Mentés

Mentés

komment

Digitális (játék) világ

2016. december 29. 17:51 - Li Sai

baby-921293_1280.jpg

 

 

Pár nappal ezelőtt egy játékboltban nézegettem a legapróbbaknak való játékokat.

Volt mindenféle, műanyag, rikító színű, zenélő, beszélő, világító kütyü. Többségében egy ismert márka termékei.

Volt közöttük egy rágóka. Színes kis lapocskák, karikák, felfűzve egy nagyobb színes karikára, és közöttük egy mobiltelenfonra hajazó kis elem is volt. És a játék neve is csörgő mobiltelefon.

 

Hát nem tudom. Miért is kell egy 2-3 hónapos babának mobiltelefon alakú játékkal játszania?

Miért nem lehet pl. labda alakú csörgő, vagy cica, kutyus alakú?

Ja..merthogy a digitális világ felé rohanunk!

A közösségi oldalaknak hála, frankón bepillanthatunk néhány család mindennapjaiba.

Anyuka naponta lövi fel a fotókat a család szeme fényéről.

 

Így azt is látjuk, mivel köti le a világot épp megismerni készülő csemetéjét. Például tévénézéssel.

3-4 hónapos babák kis pihenőszékben csücsülnek és bámulják a tévét. Hason fekvő 6-7 hónapos előtt ott az ágyon a laptop és nézi a mesét. Egy éveske fogja a kezében a tabletet és mesét néz.

Olyan képet, ahol az anyuka vagy bármely családtag a baba mellett ül a szőnyegen és együtt játszanak, nagyon ritkán látok, sőt nem is.

 

Azt szerintem senkinek nem kell magyarázni, hogy egy kisbaba, az élete első évében ismeri meg az őt körülvevő világot. A családtagokat, az állatokat, színeket, formákat, ízeket, halmazállapotokat, stb.stb.

Ha a kezébe adunk egy textilből készült kutyát, akkor pár hét múlva tudni fogja, hogy a kutya így néz ki, a textilanyag puha és kellemes tapintású, és mivel meg is kóstolja, az ízéről is van tapasztalata. És persze egy ilyen kis játéknak előbb utóbb szaga ( illata) is lesz. Persze nem kutyaszaga, hanem a gyereknyál, anyakéz, stb. illatokból összeadódó illata.

 

Mi van akkor, ha a kutyust a laptopon látja? Akkor lát egy figurát, hallja, ahogy ugat, de kb. ennyi az észlelés.

Azok a babák akik a napjuk nagy részét a laptop, tévé előtt töltik, sokkal kevésbé ismerik meg a kézzel fogható világot, mert egyrészt alkalmuk sincs, másrészt nem is köti le őket a kis plüssmaci és az építőkocka, csak a képernyőről áradó információk.

 

Ez több szempontból is káros. Az egyik, ahogy az előbb is említettem, nem tudja az összes érzékszervével megtalálni a dolgokat. A másik pedig, hogy a pici babák fejlődésére biztosan rossz hatással van az, hogy naphosszat egy villogó elektronikus „játékot” figyel.

A felnőttekkel kapcsolatban már kimutatták a vizsgálatok, hogy az egész napos képernyő előtt ülés milyen káros a szervezetre. Majd néhány év múlva a gyerekekkel kapcsolatban is lesznek ilyen vizsgálódások.

Igen tudom az érveket: addig legalább csöndben van amíg mesét néz, nem köti le más, legalább nyugtom van tőle. Igen ezek nyomós érvek. Viszont, ha valaki így gondolja, az miért hozta világra az apró gyermeket? Hogy az első nyekkenésnél beültesse a tévé elé, mert akkor csöndben marad, és meredten bámul a képernyőre?

Amelyik csecsemőt az első életévében már csak a képernyőn látott-hallott dolgok kötik le, az hogyan fog viselkedni később? Mondjuk az óvodában, ahol nincs -egyelőre- laptop, hanem mondókákat kell tanulni, kirakózni, építeni, együtt játszani a többiekkel.

 

Hogyan veszi az akadályokat az iskolában?

Arról lehet már tanulmányokat olvasni, hogy azért van olyan sok tanulási problémás kisgyermek, mert az első életévekben nem kapta meg azokat az ingereket, tapasztalásokat, nem tanult meg alapvető dolgokat, amik később a tanuláshoz nagyon szükségesek lennének.

 

És persze nem tanul meg együtt játszani sem. Nem tanul meg alkalmazkodni a vele játszó másik gyerekhez, vagy szülőhöz, nem tanul meg odaadni, elkérni dolgokat, nincs kedvenc játékszer, kedvenc elfoglaltság, mert ha megkérdezi a szülő, hogy mit szeretne, akkor mutogat a tévére, hogy kapcsolják be.

Egy ilyen cikk után a képernyő elé ültető anyukák heves tiltakozásba kezdenek, hogy nem is ül ott egész nap a gyerek. Lehet, hogy nem. De ha csak fél órát ül a képernyő előtt, az is sok egy 1-2 éves kisgyermeknek.

Az, hogy a korai digitális ismeretszerzés hogyan utasítja maga mögé a mesehallgatást, és a könyvek megismerését, az egy másik blogposzt témája lesz.

 

 

 

 Ha tetszett a bejegyzésem, látogasd meg a könyveim weboldalát is: www.skolikagnes.hu

Mentés

komment