Pár nappal ezelőtt egy játékboltban nézegettem a legapróbbaknak való játékokat.
Volt mindenféle, műanyag, rikító színű, zenélő, beszélő, világító kütyü. Többségében egy ismert márka termékei.
Volt közöttük egy rágóka. Színes kis lapocskák, karikák, felfűzve egy nagyobb színes karikára, és közöttük egy mobiltelenfonra hajazó kis elem is volt. És a játék neve is csörgő mobiltelefon.
Hát nem tudom. Miért is kell egy 2-3 hónapos babának mobiltelefon alakú játékkal játszania?
Miért nem lehet pl. labda alakú csörgő, vagy cica, kutyus alakú?
Ja..merthogy a digitális világ felé rohanunk!
A közösségi oldalaknak hála, frankón bepillanthatunk néhány család mindennapjaiba.
Anyuka naponta lövi fel a fotókat a család szeme fényéről.
Így azt is látjuk, mivel köti le a világot épp megismerni készülő csemetéjét. Például tévénézéssel.
3-4 hónapos babák kis pihenőszékben csücsülnek és bámulják a tévét. Hason fekvő 6-7 hónapos előtt ott az ágyon a laptop és nézi a mesét. Egy éveske fogja a kezében a tabletet és mesét néz.
Olyan képet, ahol az anyuka vagy bármely családtag a baba mellett ül a szőnyegen és együtt játszanak, nagyon ritkán látok, sőt nem is.
Azt szerintem senkinek nem kell magyarázni, hogy egy kisbaba, az élete első évében ismeri meg az őt körülvevő világot. A családtagokat, az állatokat, színeket, formákat, ízeket, halmazállapotokat, stb.stb.
Ha a kezébe adunk egy textilből készült kutyát, akkor pár hét múlva tudni fogja, hogy a kutya így néz ki, a textilanyag puha és kellemes tapintású, és mivel meg is kóstolja, az ízéről is van tapasztalata. És persze egy ilyen kis játéknak előbb utóbb szaga ( illata) is lesz. Persze nem kutyaszaga, hanem a gyereknyál, anyakéz, stb. illatokból összeadódó illata.
Mi van akkor, ha a kutyust a laptopon látja? Akkor lát egy figurát, hallja, ahogy ugat, de kb. ennyi az észlelés.
Azok a babák akik a napjuk nagy részét a laptop, tévé előtt töltik, sokkal kevésbé ismerik meg a kézzel fogható világot, mert egyrészt alkalmuk sincs, másrészt nem is köti le őket a kis plüssmaci és az építőkocka, csak a képernyőről áradó információk.
Ez több szempontból is káros. Az egyik, ahogy az előbb is említettem, nem tudja az összes érzékszervével megtalálni a dolgokat. A másik pedig, hogy a pici babák fejlődésére biztosan rossz hatással van az, hogy naphosszat egy villogó elektronikus „játékot” figyel.
A felnőttekkel kapcsolatban már kimutatták a vizsgálatok, hogy az egész napos képernyő előtt ülés milyen káros a szervezetre. Majd néhány év múlva a gyerekekkel kapcsolatban is lesznek ilyen vizsgálódások.
Igen tudom az érveket: addig legalább csöndben van amíg mesét néz, nem köti le más, legalább nyugtom van tőle. Igen ezek nyomós érvek. Viszont, ha valaki így gondolja, az miért hozta világra az apró gyermeket? Hogy az első nyekkenésnél beültesse a tévé elé, mert akkor csöndben marad, és meredten bámul a képernyőre?
Amelyik csecsemőt az első életévében már csak a képernyőn látott-hallott dolgok kötik le, az hogyan fog viselkedni később? Mondjuk az óvodában, ahol nincs -egyelőre- laptop, hanem mondókákat kell tanulni, kirakózni, építeni, együtt játszani a többiekkel.
Hogyan veszi az akadályokat az iskolában?
Arról lehet már tanulmányokat olvasni, hogy azért van olyan sok tanulási problémás kisgyermek, mert az első életévekben nem kapta meg azokat az ingereket, tapasztalásokat, nem tanult meg alapvető dolgokat, amik később a tanuláshoz nagyon szükségesek lennének.
És persze nem tanul meg együtt játszani sem. Nem tanul meg alkalmazkodni a vele játszó másik gyerekhez, vagy szülőhöz, nem tanul meg odaadni, elkérni dolgokat, nincs kedvenc játékszer, kedvenc elfoglaltság, mert ha megkérdezi a szülő, hogy mit szeretne, akkor mutogat a tévére, hogy kapcsolják be.
Egy ilyen cikk után a képernyő elé ültető anyukák heves tiltakozásba kezdenek, hogy nem is ül ott egész nap a gyerek. Lehet, hogy nem. De ha csak fél órát ül a képernyő előtt, az is sok egy 1-2 éves kisgyermeknek.
Az, hogy a korai digitális ismeretszerzés hogyan utasítja maga mögé a mesehallgatást, és a könyvek megismerését, az egy másik blogposzt témája lesz.
Ha tetszett a bejegyzésem, látogasd meg a könyveim weboldalát is: www.skolikagnes.hu
