A törpök élete nem csak játék és mese...

Gyerekekről felnőtteknek

Húsvéti kiscsibék

2018. március 18. 16:07 - Li Sai

Skolik Ágnes: Húsvéti kiscsibék

 

         A hosszú hideg tél után lassan kitavaszodott. Zöldellni kezdett a fű, színes virágok bújtak ki a földből, és szirmaikat kinyitva élvezték a napsütést.

         A baromfiudvar sarkában, egy kis fából készült házikóban élt Nyuszi mama és hat kis nyuszi. Egy nap Nyuszi mama így szólt a kis nyuszikhoz:

– Maradjatok szépen a házban, a mamának most el kell mennie. Hamarosan itt a Húsvét, és ilyenkor a nyuszik dolga a tojásfestés, és az ajándékkészítés.

– Jól van mami, menj csak, jól fogunk viselkedni – válaszolták a kis nyuszik.

         Nyuszi mama ekkor a karjára akasztotta a kis vesszőkosarát, és elindult tojást vásárolni. Sajnos elkésett, és a boltban már egyetlen tojás sem volt, mindet elhordták a többi nyulak. Szomorúan bandukolt hazafelé, miközben azon morfondírozott, hogy most  mitévő legyen, honnan szerezzen tojást.

         A baromfi udvarba érve látta ám, hogy a farakás mögül kisétál egy terebélyes tyúkocska. Nyuszi mama körüljárta a farakást, megtalálta a Tyúkanyó fészkét, és benne nyolc darab tojást.

         Gyorsan hazaszaladt, felkapta a piros festékes vödröt és egy ecsetet, és rohant vissza a fészekhez. Amire a tyúkanyó visszatért, két tojást be is festett szép pirosra.

         A Tyúkanyó nagyon meglepődött, nem tudta mi történhetett a tojásokkal, de nem gondolkodott rajta sokat, hanem visszaült a fészekbe. Másnap a Nyuszi mama már résen volt: megvárta amíg a Tyúkanyó kisétál az farakás mögül, aztán odaszalad gyorsan a fészekhez, és két tojást befestett zöldre. A Tyúkanyó megint nagyon csodálkozott,  de aztán visszaült a fészekre és melengette tovább a tojásokat.

         Harmadnapon a Nyuszi mama a kék festékes vödörrel állt lesben a farakás mellett, a negyedik napon pedig a sárga festéket vitte magával. Amikor már az összes tojást befestette, elégedetten nézett végig rajtuk, majd elszaladt, hogy ajándékot vegyen a gazdaasszony két kisgyerekének. Ezen a napon mindent el kellett intéznie, mert másnap már Húsvét következett.

         Húsvét vasárnapján gyönyörű napsütéses időre ébredtek a baromfi udvar lakói. Nyuszi mama úgy gondolta, hogy nem veszi ki a Tyúkanyó szép fészkéből a tojásokat, hanem inkább oda vezeti a gyerekeket. A színes festékes ecsetekkel apró festékpöttyöket csepegtetett a ház ajtajától a farakásig, és a fészek mellé tette a gyerekek ajándékait is. Amikor mindennel végzett, visszaszaladt a nyúlházhoz, és onnan figyelte az eseményeket.

Nem is kellett sokáig várni, mert hamarosan megjelent az udvaron  a két kisgyerek és  az anyukájuk. Észrevették a elcsöpögtetett festéket és követni kezdték a nyomokat.

         A festéknyomok szépen elvezették őket  a farakás alatti fészekig. Nyuszi mama izgatottan várta, hogy mi fog történni, de ami történt, arra bizony egyáltalán nem számított.

– Kikeltek a hímes tojások! Hozott a nyuszi nekünk kiscsibét! – hallotta meg ahogy a gyerekek kiabálnak a farakás mögül.

– Kiscsibék??? Kikeltek a hímes tojások? – ismételte meg Nyuszi mama amit  gyerekektől hallott.

Nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, azért odalopózott a farakás mögé.

easter-theme-2136054_1280.jpg

         A Tyúkanyó fészkében ott volt a nyolc színes tojáshéj összetörve, a tyúkanyó pedig büszkén sétálgatott az udvaron a nyolc kicsi, pihés csibével. A gazdaasszony és a gyerekek nagyon örültek a kis jövevényeknek.

Amíg a gyerekek nézegették és simogatták a csibéket, édesanyjuk elment, hogy  apróra darált kukoricát és vizet vigyen nekik.

– Milyen jó, hogy a húsvéti nyuszi megtalálta a tyúkanyó fészkét, hiszen én nem is tudtam, hogy elült a kotlós, és lesznek kiscsibék! – mondta nevetve a gazdasszony.

Nyuszi mama picit szomorkodott, mert összetörtek a szépen festett tojások, de azért örült is, mert sikerült nemcsak a gyerekeknek, hanem a gazdaasszonynak is húsvéti meglepetést szereznie.

 Meséimet, verseimet, meséskönyveimet megtalálod: www.skolikagnes.hu

komment

Cirmi és a köd

2018. március 08. 14:38 - Li Sai

Skolik Ágnes: Cirmi és a köd

 

Hűvös őszi reggel volt.

Cirmi az anyukájával és a testvéreivel a kályha melletti kosárkában szundított.

A mami mellett jó meleg volt, sötét is volt még, ezért Cirminek nem akaródzott felébredni.

Egyszer aztán mégiscsak kinyitotta picit a szemét, ami azon nyomban hatalmasra nyílt, ahogy a kiscica az ablak felé fordult, és kinézett rajta.

Az ablakon át az udvart nem lehetett látni, mert egy merő fehérség volt minden odakint!

– Hát ez meg mi lehet? – kérdezte magától a kiscica – talán kiömlött a tejecske valahol? Hm, az jó, mert akkor sokat lehet lefetyelni belőle! – gondolta mosolyogva, és felébresztette a mamáját.

– Mami, Mami ébredj, nézd mi történt! Az udvaron kiömlött egy csomó tejecske, menjünk ki, és lefetyeljük fel!

kitten-1856134_1280.jpg

A cicamama először nem is értette, mit beszél a kicsiny kölyke, aztán kinézett az ablakon. Valóban nem lehetett odakint látni semmit, mert az udvar hatalmas ködbe borult.

– Jaj, cicám, az ott nem tejecske, hanem köd! Ilyet csak ősszel látunk, és mivel te még kiscica vagy, nem láthattál még ködöt. A köd akkor keletkezik, amikor a föld meleg, a levegő hideg, és a levegőben apró vízcseppek keletkeznek. A sok-sok apró vízcseppecskéből felhő lesz, ami  fehérré varázsolja a tájat.

– Értem Mami, akkor ez nem is tej, hanem felhő. Amiből nem lehet lefetyelni – mondta szomorúan Cirmi. A szomorúság hamar elillant, felcsillant a szeme,  és ébresztgetni kezdte a testvéreit:

– Lizi, Mici, Marci, ébredjetek! Nézzétek, mekkora köd van odakint! –

A kiscicák kinyitották a szemüket és csodálkozva néztek ki az ablakon, ahol semmit nem láttak a ködtől.

Ekkor Cirmi elmagyarázta nekik, amit az anyukájától tanult a köd keletkezéséről. (Skolik Ágnes)

 

Több mese: www.skolikagnes.hu

Mesekönyveim bemutatása: www.skolikagnes.hu

19025297_10209080551427552_4478061295553902045_o.jpg

 

 

 

komment

Esik az eső!

2017. július 05. 08:08 - Li Sai

Skolik Ágnes: Esik az eső!

Hagymácska, Paprika és Paradicsom szomorúan lógatta a leveleit az ágyásban. Hosszú hetek óta nem esett eső, és a növények már nagyon szomjasak voltak. Paprika és Paradicsom levelei lekókadtak, a terméseik apró ráncosak voltak, Hagymácska szép zöld szára pedig egyre sárgább, egyre élettelenebb lett.

­- Ó, de jó lenne, ha esne egy kis eső – kémlelte az eget Paprika, de sajnos egy kicsinyke felhőt sem látott.

- Vagy legalább egy kis árnyék lenne – sóhajtott Paradicsom.

- Már nekem sincs víztartalékom. Úgy érzem, el fogok száradni – nyögte panaszosan  Hagymácska.

Lassan beesteledett, aztán újra reggel lett, de az eső sajnos éjjel sem érkezett meg. Paprika tovább kémlelte az eget, Paradicsom sóhajtozott, Hagymácska panaszosan nyögdécselt. A hangokra felfigyelt Csíkos, a kismacska. Előbújt a mogyoróborok alól, és odaszaladt az ágyáshoz.

- Miú, miú, mi újság? Mi baj van, miért nyávogtok? - kérdezte meglepetten Csíkos. A zöldségek elmosolyodtak, és így szóltak:

- Mi nem nyávogunk, azt csak a cicák szoktak – mondta Hagymácska

- Az a bajunk, hogy régen esett eső – szólalt meg Paprika

- És ha így folytatódik, el fogunk száradni – panaszkodott Paradicsom.

- Ó, az nem lenne jó - kiáltott rémülten Csíkos - hogyan tudnék segíteni rajtatok?

- Sajnos sehogy - válaszolták egyszerre a zöldségek – rajtunk csak az eső segíthet….

- Nagyon sajnálom – mondta Csíkos, és visszafeküdt a mogyoróbokor alá. A nagy melegben hamarosan el is aludt, és nagyon érdekeset álmodott! Azt álmodta, hogy egy hatalmas, kék vizű tó partján áll, és nézi az égen gyülekező felhőket. Kisvártatva pedig menedéket kellett keresnie, mert eleredt az eső! Amint idáig ért az álomban, hirtelen felébredt. Visszagondolt arra, amit álmodott, a kék vizű tóra és a sötéten gomolygó felhőkre.

- Én most megyek és megkeresem ezt a tavat, és megkérem, hogy segítsen a növényeken. Azzal elindult, és meg sem állt a kert végéin. Ott fürgén átbújt a kerítés alatt, és szaladt-szaladt a nagy fűben tovább.

- Na de – torpant meg a cica - nem is tudom merre van az a tó, merre keressem? Nyújtózkodott, körülnézett, de tavat bizony sehol sem látott. Meglátott viszont egy sárga rigót.

- Kismadár, te tudod, hogy merre van a kék vizű tó? - kérdezte tőle reménykedve

- Nem tudom sajnos, de várj meg itt, megkérdezem a hollót. - és már repült is a rigó az erdő felé.

Csíkos leült a nagy fűben és várta vissza a rigót, aki hamarosan meg is érkezett, az ébenfekete tollú hollóval együtt.

- Gyere cicus - szólt a holló- szaladj utánam, megmutatom neked az utat a nagy kék vizű tóhoz.

- Köszönöm kedves holló- kiáltott fel örömében Csíkos, és szaladni kezdett a holló után.

- Ha nagyon elfáradsz, akkor szólj, és pihenünk kicsit!- kiáltott le a magasból a madár.

- Rendben – nyávogta a kismacska és szaporán szedte a lábait, hogy ne maradjon le nagyon a gyorsan repülő hollótól. Lassan beesteledett, de  még mindig nem értek oda a tóhoz. Csíkos már nagyon fáradt volt, és éhes is, és reménykedett, hogy most már gyorsan megtalálják azt a tavat.Éppen lekúszott a napocska a hegy mögé, amikor a holló leszállt egy faágra. Amikor a cica odaírt, a holló így szólt hozzá.

- Hamarosan odaérünk a tóhoz. Most pihenjünk egy kicsit, és folytassuk az utat holnap reggel, rendben van? - kérdezte Csíkostól.

- Igen, rendben van - felelte lihegve a kiscica, majd összegömbölyödött és pár perc múlva már aludt is. Reggel korán útnak indultak a hollóval. A holló repült, Csíkos pedig szaladt utána. Amikor felértek a hegy tetejére, Csíkos megpillantotta a tavat!

Hatalmas nagy víz volt, sokkal nagyobb, mint otthon a kacsák medencéje, és körös-körül szép nagy hegyek meredtek az ég felé.

- Kedves holló, köszönöm a segítségedet!- mondta Csíkos, és vidáman integetett az egyre távolodó, ébenfekete tollú holló után. Miután kipihente magát elindult lefelé a hegyről a tó partjára. Ott aztán leült egy kőre, hallgatta a hullámok morajlását, és azon gondolkodott, hogy most mitévő legyen. A tó észrevette a kismacskát, aki magányosan szomorkodott a tóparti kövön.

- Szia kiscica, miért vagy ilyen szomorú? - kérdezte egy hullám, a kőhöz csapódva.

- Azért vagyok szomorú - kezdte a mondókáját Csíkos – mert otthon a barátaim bajban vannak. Mifelénk nagyon régen esett eső, és ezért Hagymácska, Paprika, és Paradicsom hamarosan el fognak száradni!

- Ne félj kiscica, nem hagyom, hogy a barátaidnak baja essék- szólt megnyugtató hangon a hullám.

- Köszönöm - felelte boldogan Csíkos- és kíváncsian várta, mi fog történni.

sky-192983_640.jpg

Nem is kellett sokat várnia. A fehér bárányfelhők közül kibukkant a Napocska, és vidáman szórta a sugarait a tóra és a tavat körülvevő hegyekre. A nagy melegtől a tó vize gyorsan párologni kezdett, és a tó felett egy kis felhő alakjában nevetett vissza Csíkosra. A kis felhő egyre nagyobb és nagyobb lett, és a színe is a fehérből csúnya sötétre változott. Kicsit hűvösebb lett és a szél is fújni kezdett.

Csíkosnak ekkor eszébe jutott, hogy nagyon éhes. Elköszönt a tótól, és elindult hazafelé. Szaladt-szaladt fel a hegyre, aztán a réten tovább az otthona felé. Egyszer csak azt vette észre, hogy a csúnya, sötét felhő követi őt. Aztán már nem is követte, hanem elkerülte, és robogott a széllel Csíkos előtt. A kiscica is szaladt, ahogy csak bírt, de a sötét felhőt nem tudta utolérni. Amikor már sokat szaladt és elfáradt, akkor leült pihenni egyet. Tudta, hogy már közel az otthona, de egy picit azért pihennie kellett.

Ahogy ott ücsörgött a fa árnyékában, látta, hogy kicsit távolabb a  csúnya sötét felhő megállt, dörgött egy kicsit az ég, és szakadni kezdett az eső! Talán pont ott, ahol ő lakik! Talán pont ott, ahol szomjazik Hagymácska, Paprika és Paradicsom! Talán megmenekültek a növények a kiszáradástól! Ezeket gondolta magában, és a az összes erejét összeszedve szaladni kezdett hazafelé.

Szaladt, szaladt, még talán most is szaladna, csakhogy a kert közelébe érve vizes volt a fű, sáros a föld, és nehezebb volt igyekezni hazafelé. Esett az eső, fújt a szél, kicsi tócsák keletkeztek az úton, ahol igyekezett a kert felé. Amikor odaért, elbújt egy bokor alá és várta, hogy elálljon az eső.

Jó sokat kellett várnia, talán el is szenderedett kicsit a levelek alatt. Amikor felébredt, elindult, hogy körülnézzen a veteményesben. Hát….csodát látott! Hagymácska büszkén meresztette leveleit az égnek, Paprika levelei felfrissültek és szép harmatcseppes-fényesek lettek, Paradicsom bokra pedig boldogan tárta szét dús hajtásait az ég felé. Megszűnt a nagy meleg, az esővíz kis patakokban folyt alá a völgybe, a zöldségek, a fű, és a virágok vidáman nyújtózkodtak a harmatos, felfrissült levegőben.

Csíkos csak állt, nézte a  növényeket, visszagondolt a hosszú utazására, és csak halkan, magában köszönetet mondott a tóban fodrozódó hullámoknak.

A völgy felé folyó kis patakok a völgy alján egy nagy patakban találkoztak, és folytatták útjukat a mezőn, a völgyön, a hegy hasadékain át a nagy, kék vizű tóig. A tóhoz érve a hullámok köszöntötték a patak vizét, és érdeklődtek tőle, hogy honnan érkezett.

- A kis faluból jöttünk, ahol az eső megöntözte a veteményest, majd a lefolyó esővíz kis patakocskává, majd széles patakká nőtt, és most itt vagyunk. Újra itt a tónál, ahonnan a víz elpárolgott, hogy eső legyen, és megöntözze a szomjazó növényeket, majd visszatérjen oda ahol született, a hatalmas, kék vizű hegyi tóba. (Skolik Ágnes)

 

 Meséimről, könyveimről az alábbi oldalon olvashatsz: www.skolikagnes.hu

19025297_10209080551427552_4478061295553902045_o.jpg

 

 

komment

Törpös cuccok

2017. június 12. 14:27 - Li Sai

A törpöknek nem csak mesélünk, és nem csak színezünk velük, hanem szép ruhába öltöztetjük és játékot adunk a kezébe. Lehetőleg ne műanyagot, inkább textilből vagy fából készült dolgokat.

Nem KELL a játéknak sem zenélni, sem világítani, attól még ugyanolyan érdekes lesz a babának. És persze a ruha sem csak akkor lehet divatos, ha mesefigurás minta van rajta:-)

Néhány játékot és ruhácskát készítettem már gyerekeknek, és persze fogok is.

Ezekről mutatok most pár képet.

img_5526_kopie.JPG

varrott_nyuszik.jpg

 

img_5495_kopie.JPG

img_5513_kopie.JPG

 

 

 

komment

Egy kiskutya naplójából - HAMAROSAN!!!

2017. május 13. 14:19 - Li Sai

Weboldalamon hamarosan folytatásokban olvashatjátok az "Egy kiskutya története" című mesémet.

Amikor egy rész felkerül, akkor mindig küldök majd értesítést, tehát akit érdekel a mese, iratkozzon fel a levelezőlistára, hogy ne maradjon le egy fejezetről sem:

www.skolikagnes.hu

Egy kis ízelítő a meséből:puppy-318161_640.jpg

Márc. 11.

Ma nagyon zűrös napom volt. A mama egész éjjel járkált, már teljesen megszédültem. A többiek sem érezték jól magukat, alig vártunk, hogy vége legyen.

Aztán reggel felé valami különös dolog történt: úgy éreztem, követnem kell a két testvéremet.

Valami szűk alagútba bújtak, én utánuk,és a mama jó meleg pocija után egy hideg, ismeretlen világba csöppentem. Ismeretlen állatok vettek körül bennünket, és izgatott hangon beszélgettek.

– Eddig simán megy, remélem semmi gond nem lesz! Még biztosan sokan vannak benn. –

Amikor kicsusszantam erre az új világra, a mamám az orrával gyengéden odatolt a tesók mellé, és én mély álomba merültem.

 

Márc. 12.

Ma már jobb napom volt! Szerencsésen megszülettünk mind a kilencen, egészségesek vagyunk, és a mamánk is jól van. Reggel amikor felébredtünk, megmosdatott minket és mutatott egy klassz helyet: a hasán van sok pici cumi, és ha valaki ügyes, akkor finom meleg tejecskét tud kicsalogatni belőlük!

Hm, nagyon jól éreztem magam, amikor nekem is sikerült! Ebbe a nagy munkába aztán úgy kimerültem, hogy újra elaludtam.

 

Márc. 13.

Kicsit sokan vagyunk, alig férünk el a mama mellett, de azért jó idekint. Bent a mama hasában még kisebb volt a hely, de ott mindig jó meleg volt. Igaz, hogy ott meg nem volt tejecske.

Most van amikor fázom, de akkor összebújunk a testvéreimmel, vagy kapunk a mamától tejet, és máris jobban érezzük magunkat.

 

Meséimből olvashatsz részleteket a weboldalom: www.skolikagnes.hu

Ugyanitt könyv vásárlásra is van lehetőség!

 

boritokep_fb.jpg

 

komment

Anyák Napjára

2017. május 07. 08:10 - Li Sai

Ezt a verset akkor írtam, amikor az első kisunokám megszületett. Minden Anya, Nagymama és Dédmama emlékszik még az érzésekre, arra, hogy milyen volt átélni a csodát....Én így fogalmaztam meg magamban:

Kicsi csillag

Nézd milyen gyönyörű ez a nap,
leszállt a földre egy kis csillag.
Kergetik egymást éjjelek, nappalok,
s a kis csillag eztán mindent beragyog.

Eshet eső, fújhat szél,
süthet ránk a nap.
A szobánkban tündököl
egy fényes kis csillag.

Megnevettet, letörli az örömkönnyeket,
megvigasztal, megsimogat,
gyógyít beteget.

Nagyon vártunk kicsi csillag,
boldogok vagyunk.
Nem enged el téged többé
ölelő karunk.

Maradj velünk mindörökké,
létünk csillaga,
Édesanyja lágy ölében
alvó kisbaba.

newborn-659685_1280.jpg

 

 Meséimet, verseimet, novelláimat az alábbi weboldalon találod: www.skolikagnes.hu

 

 

komment

Szeretem a gyermekeimet, és a kézimunkázást. Ez az életem.

2017. április 01. 19:12 - Li Sai

Egy nevelőszülő, akinek a hobbija a hivatása

 Egy régi kedves ismerősömet mutatom most be. Miután a három saját gyermeke kirepült a családi fészekből, két kislány nevelőszülője lett, és időközben profi szintre fejlesztette a hobbija művelését is.

Amy, mi elég régóta ismerjük egymást, igaz sajnos csak virtuálisan, de már akkor is a közös hobbi, a varrás hozott össze minket. Mikor kezdődött a szerelem, mesélj róla pár szóban!

Gyermekkoromban kezdődött az egész … Nagyon szerettem minden olyan tevékenységet, amivel saját magam alkothattam valamit. Barkácsolástól kezdve a varrásig bárminek nekifogtam. Örömmel töltött el az alkotás. Még nagyobb öröm volt, amikor az általam készített dolgokra mások is felfigyeltek, meg dícsérték. Magamtól tanultam meg minden apró fogást, fortélyt. Gyakorlatilag már 14 éves korom óta varrok. Eleinte magamnak, majd a gyermekeimnek készítettem ruhákat, játékokat, kiegészítőket...

1.jpg

Neked a varrás csak hobbi, vagy ez a munkád?

Hobbinak indult, aztán azt vettem észre, hogy egyre többet ülök a varrógép előtt, és egyre többen szeretnének az általam készített dolgokból maguknak is. Így a hobbim lett a munkám, amit azóta is szívvel, lélekkel és szeretettel csinálok. Bármit el tudok készíteni textilből, amit én vagy mások megálmodnak.

Tudom rólad, hogy a gyermekeid már kirepültek, és most nevelőszülőként két kislány Anyukája vagy. Hogy tudod megosztani az idődet a család és a varrás között?

2.jpg

Nagyon könnyen össze tudom egyeztetni a két dolgot. Amikor a lányok iskolában vannak, akkor dolgozom. Bár van néha kivétel, de a család tolerálja a mukámat. Segítenek mindenben.

A kislányok szoktak neked "segíteni" a házimunkákban, vagy esetleg a varrásban is?

Nagyon szeretnek körülöttem sürgölődni. Hétvégén általában együtt főzünk, sütünk, takarítunk. A lányok is szívesen varrnak bármit, aminek külön örülök. Most a húsvéti meglepetéseket varrják a locsolóknak. Idén ezt már teljesen egyedül készítik. Saját ötletekkel és díszítési technikákkal „dolgoznak” amiben már most megmutatkozik a kreativitásuk. Ők más szemmel látják a varrandó dolgokat, mint én, és ez nagy öröm számomra.

Sokféle technikával dolgoztál, dolgozol. Melyik a kedvenc, és miért?

Nincs különösebben kedvencem. Maga a varrás az, ami örömmel tölt el, kikapcsol. Olyankor megszűnik minden más. Minden technikának megvan a maga varázsa. Bármit is készítek, az egy kicsit én is vagyok. Mindig tanulok valami újat, amit aztán ötvözök a többi technikával. Az internet nagy előny, rengeteg ötletet lehet meríteni belőle.

3.jpg

Készítesz táskákat, falvédőket, foltvarrással díszített munkákat, és hímzőgéppel is dolgozol. Mit készítesz legszívesebben?

Mindent, így egy szóban. Bár azért ez attól is függ, éppen mire van igény. Voltak időszakok, amikor a párnák, a takarók, vagy a táskák voltak kelendőbbek. Nagyon szeretem ötvözni a különböző technikákat. Pl.: gyermek takarókat, falvédőket, párnákat applikált mintával nagyon szeretek készíteni, de díszítem foltvarrással és hímzéssel is. A névre szóló hímzéssel például teljesen egyedi, személyre szabott lesz a kész termék. Mostanában a babakockákat is ezekkel a „kombinált” technikákkal készítem. Nemrég elkezdtem a textilbőrrel is barátkozni, dolgozni. Csodákat lehet belőlük kihozni, textillel kombinálva, hímezve, vagy csak úgy, a maga egyszerűségében. Neszeszereket, táskákat, pénztárcákat is készítek belőlük.

4.jpg

Egy kreatív készítőnek mindig nagy öröm, ha a munkáját a megrendelőnél láthatja. Szoktál fotókat kapni arról, hogy hol kapott helyet a lakásban a munkád, vagy ki viseli a kis ruhácskát, amit készítettél?

Igen, néha kapok fotókat. Ez egy örömteli visszajelzés, hogy tetszik az, amit elkészítettem. Öröm látni a mosolyukat. Ilyenkor büszkeséget érzek.

Családanyaként, nevelőszülőként mi az amit a legfontosabbnak tartasz a gyermekek nevelésében? Mik azok az értékek, amiket a családban kell, hogy megtanuljanak a gyerekek? Milyen útravalót pakolsz a gyermekeid mesebeli tarisznyájába?

profilfoto.jpg

A legfontosabbnak az őszinteséget, becsületességet, elfogadást, szeretetet, kitartást, a pozitív gondolkodást, mások segítését tartom. A belső értékeik kibontakozása, a boldog élet a cél. Megtanulják és a minden napi életben használják is a tanultakat. Hagyni kell őket kibontakozni, de emellett a szabályok betartása is fontos. A jó irányba terelgetve segíteni nekik mindenben, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőttekké válhassanak. Ha ezeket az értékeket kicsi koruktól fogva látják, érzik, tanulják, akkor boldog felnőttekké válnak, akik elérik a kitűzött céljaikat. Legfontosabb célom: Az életre való nevelés.

Térjünk vissza a kézimunkákra: hol lehet megnézni a termékeidet, és van-e lehetőség vásárolni, illetve rendelni?

A facebook oldalamon ( https://www.facebook.com/amykreativ/?fref=ts) lehet megnézni a kézimunkáimat, rendelni pedig ugyanott üzenetben, vagy a amykreativ@gmail.com címen.

Köszönöm a beszélgetést!

 

 

komment