A törpök élete nem csak játék és mese...

Gyerekekről felnőtteknek

Mozgás minden állapotban:-)

2017. március 26. 14:10 - Li Sai

Várandósan, aztán később a babával együtt is jó, és kell is mozogni, sportolni.

Ma már nagyon sok helyen és nagyon sokféle mozgásformát kínálnak az edzők, a kismamáknak.

Keszthelyen például a keszthelyi Mazsola Sportcentrumban, Dr.Sorok Biri tréner vezetésével sportolhatnak a kismamák, anyukák:

17439656_1264562066953048_1078458318_n.jpg

 

A kangatraining-ről bővebben:

http://kangatraining.hu/a-kangatraining

Mi is az a prekanga:

http://kangatraining.hu/prekanga

 Májustól egy speciális hasizomregeneráló programra is jelentkezhetnek a kismamák:

http://rectustrainingmethod.hu/hu

Az edzéstípusokról, órarendről, szolgáltatásokról mindent megtudhatunk Dr. Sorok Biri weboldalán:

http://www.brisformastudio.hu/index.php

 

komment

Tinka

2017. március 08. 14:37 - Li Sai

(Ez a mese nyomtatásban még nem jelent meg. Tervezek egy manós "családregényt", annak az egyik meséje lenne Tinka, a manólány története)

Tinka álma valóra válik

 Tinka egy teljesen átlagos manólány volt, aki manócsaládjával az erdőben lakott. Egy fa odvában éltek, hasonlóan a többi erdei manóhoz, de valamiben mégis különböztek tőlük.

A manólány és családja nem olyan zöld, igazi erdei manó volt, hanem inkább mint egy embercsalád, csak kicsiben. Tinka inkább hasonlított egy kislányra, mint egy manóra, de azért mégis manós is volt kicsit. Hosszú vörös haja volt, arcocskáját pedig szeplők borították.  Ha tehette naphosszat üldögélt az odú melletti fatönkön, nézelődött, vagy éppen olvasott. Amikor olvasott, akkor mindig beleképzelte magát a mesébe, és így hol boszorka volt, hogy királykisasszony, vagy épp a szegény leány. Legjobban a boszorkás mese tetszett Tinkának. Elképzelte, hogy ő egy csúnya, hosszú orrú, ráncos arcú boszorka, aki a seprűjén lovagolva utazik a világban. És persze olyan ijesztő, hogy az emberek mind félnek tőle!

            Egy napon, amikor a szülei elmentek eleséget gyűjteni, Tinka megint elővette a boszorkányos mesekönyvet. Végigolvasta, holott már kívülről fújta az egészet, az első betűtől az utolsóig. Amint a könyvből felpillantott, észrevette az odú mellé támasztott seprűt. Nézte, nézte és elképzelte magát, ahogy repül a levegőben, keresztül az erdőn, a mező fölött, át a folyón, be a városi nagy házak közé. Minél tovább nézte a seprűt, annál inkább érezte, hogy itt az idő! Ki kell próbálni, milyen lehet csúnya hosszú orrú boszorkaként repülni.

 Lemászott a fatönkről és a seprűhöz lépett. Nézegette, forgatta, emelgette, majd újra letette. Aztán megfogta újra. Eszébe jutott a kép, a mesekönyvből, ahol a boszorka a lába közé vette a seprűt és elindult....jó erősen megfogta a seprű nyelét, egyik lábával átlépett rajta, mintha lovagolni akarna, és várta, hogy repüljön. Becsukta a szemét, és várt, de nem történt semmi. Visszatette a seprűt az odú mellé és szomorúan visszakuporodott a fatönkre. Akkor eszébe jutott, hogy a boszorkás mesében a boszorka sem repült rögtön, hanem előtte egy varázsigét mormolt! Nosza elővette a könyvet, gyorsan fellapozta ott, a varázsigénél:

– Nyúlepe és libaháj,

gyerünk seprű, repülj már! –

Nyúlepe és libaháj, nyúlepe és libaháj, nyúlepe és libaháj- ismételgette Tinka, miközben sietett a seprűhöz. Már majdnem felült rá, amikor eszébe jutott, hogy a boszorka a leszálláshoz is varázsigét mormolt! Gyorsan visszaszaladt a könyvért, és jobbnak látta, ha viszi magával az útra. Megfogta újra  a seprűt, meglovagolta, becsukta a szemét és elmormolta a varázsigét:

– Nyúlepe és libaháj,

gyerünk seprű, repülj már! –

 Ekkor a seprű lassan, csendben felemelkedett és repülni kezdett! Tinka el sem akarta hinni, hogy valóban repül! Óvatosan kinyitotta a szemét és látta, hogy bizony már a fák fölött vannak, repülnek a mező és a város felé!  Az erdő csodaszép volt felülről! Csupa zöld levél, csupa barna fatörzs, körös-körül madarak röpködtek és csodálkozva nézték a manólányt és a repülő seprűjét! Aztán már a mező felett szálltak, ahol az érett sárga búzakalászok kíváncsian tekingettek az ég felé, nézték Tinkát, ahogy repül.  A folyón is átrepültek, és már látszottak a város magas, emeletes házai. Sok-sok ház volt a városban, de voltak fák is, parkok, kicsi ligetek. Ahogy Tinka lenézett, látta az autókat, buszokat, a sok embert akik az utcán siettek a dolguk után.

– Igen ám, de most már jó lenne leszállni valahol – gondolta a manólány. Viszont ehhez tudni kellene a leszálló varázsigét. Nagy nehezen fellapozta a könyvet, és félhangosan olvasni kezdte a varázsigét:

– Kecske körme, róka lába

azt mondom, hogy szállj a fára –

 Erre a seprű lelassított,berepült a parkba és ott leszállt az egyik fa ágára. A parkban épp gyerekek játszottak, akik rögtön észrevették a seprűvel leszálló Tinkát.

– Nézzétek egy boszorka! – kiáltotta az egyik kisfiú.

– Ez nem is boszorka, mert nem fekete a ruhája! – mondta erre a másik.

– És nem is csúf és nem is öreg!- szólt egy kislány

– Nem is csúf és öreg???? – kérdezte csak úgy magától Tinka – Hát akkor milyen? – Igazából akkor nézett végig magán és látta, hogy bizony ugyanazt a ruhát viseli mint az erdőben, és a bőre sem ráncos, az orra sem hosszú.És nem is félelmetes. Tinka most csalódott lett egy kicsit, hisz amiről álmodott, amit tervezgetett, az csak félig sikerült. Repült ugyan a seprűvel, de nem lett rút boszorka belőle. Sokat nem ért rá gondolkodni, mert addigra az összes gyerek ott ugrált és kiabált a fa alatt.

– Ki vagy te? Ugorj, le, mutasd magad! Gyere játszani! – kiabálták kórusban a gyerekek. Tinka nem tudta mitévő legyen, de olyan kedvesek voltak a gyerekek, hogy végül leugrott közéjük a földre.

– Tinkának hívnak és manólány vagyok. A folyón túli nagy kerek erdőből jöttem. – válaszolta a kérdésekre megszeppenten. A gyerekek körbevették, nézegették, összesúgtak a háta mögött. Nem csoda, hiszen soha sem láttak még igazi manólányt!

– Gyere játszani! Igen, hintázzunk! Menjünk labdázni! – hívogatták a gyerekek.

Tinka kicsit félénken, de beállt a labdajátékba. Pár perc múlva már együtt szaladgált, nevetett a gyerekekkel, és nagyon jól érezte magát közöttük. Játék közben el is feledkezett az erdőről, a manócsaládról, de még  seprűjéről is!Már kezdett esteledni, amikor a park melletti templom harangja élesen belezúgott a levegőbe. Tinka megijedt, hiszem még sosem hallott harangzúgást, és amikor körülnézett, látta, hogy esteledik.

– Jaj haza kell mennem! – kiáltotta,  megkereste a seprűt és a mesekönyvét.

Elbúcsúzott a gyerekektől, felpattant a seprűre, elmotyogta a varázsigét, és már repültek is vissza, az erdő irányába. Szerencsére a szülei még nem értek haza, így fel sem tűnt senkinek Tinka kis kirándulása.

            Visszatette a seprűt a helyére, felült a fatönkre, és olvasni kezdte kedvenc mesekönyvét.

(Skolik Ágnes)

 

Ha tetszett a mesém, látogass el a weboldalamra: www.skolikagnes.hu. Ott megtalálod a mesekönyveimet, bele olvashatsz mindkettőbe, és meg is vásárolhatod őket:

boritokep_fb.jpg

Szeretnél ajándékot kapni Nőnap alkalmából?

Van egy tippem, kukkants bele: http://www.skolikagnes.hu/

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

komment

Az vagy, amit megeszel - gyermekeknél is igaz

2017. február 25. 18:25 - Li Sai

Modern korunk egyik kedvenc témája, a mit együnk, mit ne együnk, és mit mivel ne. Mindenki arra esküszik, amit kipróbált, mindenki annak hisz, aki neki szimpatikusabb, úgy főz, úgy táplálkozik, ahogy a trend megkívánja. Nincs ezzel semmi baj, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy jól tette-e?

Persze az elején mindenki úgy kezdi, hogy anyatej. Aztán vagy összejön vagy nem. Ha összejön, az jó, ha nem, akkor annak vagy valóban van nyomós oka, ( az esetek 1-2%-ában), vagy csak a tanácstalanság és az éheztetéstől való félelem miatt kerül elő a tápszeres recept. Amikor a baba beteg lesz, és orvoshoz kerül, az orvos szemrebbenés nélkül felírja az antibiotikumot, akár 2-3 kúrát is egymás után. Aztán persze pillanatnyi javulás lesz, de hosszútávon derül ki, hogy  vajon káros, vagy hasznos volt a terápia.

Ezt most csak azért szúrtam itt be, mert vizsgálatok bebizonyították, hogy a csecsemő és kisgyerekkorban jelentkező Crohn-betegség ( emésztőrendszeri) egyik oka lehet az, hogy nem szopott elég ideig a baba, és az,  hogy sok antibiotikumot kapott csecsemő korában. Ha belegondolunk, biztosan van ebben igazság, hiszen egy 1-2 éves gyerek még nem lehet a stressztől, és egyéb tényezőktől beteg, csak attól ahogy táplálják.

child-559415_640.jpg

Ezt a betegséget 25-30 éve alig ismertük, és ha volt is, elenyésző számban volt olyan beteg, akinél 1-2 éves, vagy 10 év alatti korban diagnosztizálták. Ez a betegség illetve a hajlam sajnos öröklődik, tehát azokban a családokban, ahol a felnőtt családtagok között a Crohn- vagy a Colitis -betegség megtalálható, ott fokozottan ügyelni kell a kisgyermekek táplálására.

Sajnos, még most sem elég hatékony a propagandája az anyatejes táplálásnak, és az orvosok, védőnők is gyorsan mondják, hogy jó anyuka, akkor adjon neki tápszert. Aztán a tápszer után következnek a gyümölcsök, zöldségek, amiket sajnos nagyon sokan ellenőrizetlen forrásból vagyunk kénytelenek beszerezni, ezzel is növelve az emésztőrendszeri betegségek megjelenésének kockázatát.

Ezzel egy időben megjelennek a különböző rágcsák, falatkák, nassok, amiknek a szervezetre nincs szüksége, viszont a gyerek jól elvan velük. Nagy részükben színezőanyagok, aromák, ízesítők vannak, amik miatt nagyon szeretik a gyerekek, de  teljesen fölöslegesek a szervezet számára. És persze megjelenik az édesített tea, a gyümölcslevek, amik csak nyomokban tartalmaznak gyümölcsöt, a tejitalok, amik ki tudja miből készülnek, és még sorolhatnám.

Ezekben az is a rossz, hogy egyrészt tele vannak szintetikus anyagokkal, másrészt mivel ilyeneket nassol a gyerek, ezért nem eszik gyümölcsöt, vagy olyan ételeket, amire a szervezetének szüksége lenne. Persze könnyebb egy zacskó akármilyen ropogtatnivalót a kezébe nyomni, mint mondjuk egy almát felszeletelni, vagy más egészséges(ebb) ennivalót adni a kezébe. Az ilyen nassolgatás eredménye aztán esetenként az, hogy a gyereknek elmegy az étvágya, vagy sokkal sűrűbben lesz beteg, mint azok a társaik, akik egészséges(ebb) ételeket kapnak.

A nassolgatás másik hatása lehet az is, hogy az óvodában, iskolában nem fogadja el a gyerek az egészséges táplálékot, mert nem ismeri, vagy nem szokott otthon olyat enni. Megdöbbenve hallottam pár éve egy tv-riportban, hogy a 6-7 éves kisgyerek elmondta, hogy otthon sosem evett spenótot és zöldborsófőzeléket…. A hamburgert viszont nyilván ismerte, de azt nem kérdezték tőle.

Sok-sok betegség, hiánybetegség, emésztőrendszeri tünet megelőzhető lenne, ha tudatosan igyekeznénk egészségesen táplálni a gyermekeket, egészen az újszülött kortól, és odafigyelnénk arra, hogy mit adunk nekik enni, és arra is, hogy mi felnőttek hogyan táplálkozunk. Sajnos, még így is előfordulhatnak, és elő is fordulnak a betegségek, de ha igyekszünk tudatosan jó irányba mozdulni, és egészséges, természetes tápanyagokat fogyasztani, akkor a betegségek kialakulásának a lehetőségét is csökkentjük ezzel.

Az vagy, amit megeszel….de a gyerekből az lesz, amit te, a felnőtt megetet vele.

Nagy a felelőssége minden szülőnek. Komolyan kéne venni.

 

 

Mentés

komment

Mesélj többet!

2017. február 16. 09:03 - Li Sai

 

boritokep_fb.jpg

Ha a gyermeked szeret mesét hallgatni, olvass bele a könyveimbe! A mesék és a versek a természetről, az állatokról szólnak, megtudhatja belőle a kisgyerek, hogy mit eszik a kiscica, hogyan születik a kiscsibe, vagy akár azt is, hogy hogyan vezette haza a bagoly az eltévedt kislányt.

A Csodatermő fa című könyvben meséket olvashattok a nagy fekete gőzösről, a fenyőfa életéről, a veteményesben növekvő zöldségekről, a kislányról, aki kézimunkázni tanult, és olvashattok verseket is a természetről.

A Csibemesében a szegény leányról, aki elveszítette a keszkenőjét, a kisfiúról, akinek egy medve a legjobb barátja, arról, hogy hogyan készül a kenyér, a három jó barátról, és persze a csibéről, aki a kotlóstyúk alatt kelt ki.

A könyvekbe beleolvashatsz a weboldalon : www.skolikagnes.hu

 Facebook-oldalam: https://www.facebook.com/skolikagnes/

Néhány versem, saját előadásban a youtube-on: https://www.youtube.com/watch?v=w4mzr5cX_LM&t=38s

 A csodatermő fa a youtube-on: https://www.youtube.com/watch?v=B3XLgvYN00s&t=25s

Egy kisfilm mindkét könyvről: https://www.youtube.com/watch?v=kjDtQQc3wdE

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

komment

Hogyan születnek a nagymamák?

2017. február 12. 15:33 - Li Sai

Olvasói visszajelzések alapján ez az egyik kedvenc írásom ami az Olasz vacsora című könyvben, 2016-ban jelent meg.

Hogyan születnek a nagymamák?

(Julcsi, az 5 éves óvodás kislány szemével. Julcsi egy kitalált kislány)

A nagymamák először kislánynak születnek. Aztán nagylányok lesznek, és azután anyukák.
Akkor születnek a nagymamák, amikor az anyukák megtudják, hogy a gyereküknek gyereke lesz, tehát hogy unokájuk lesz. Ők már ettől kezdve nagymamák, egészen addig, amíg meg nem halnak.
    A nagymamák sokat sírnak. Már akkor sírnak, amikor kiderül, hogy nagymamák lesznek. Aztán sírnak, amikor megszületik a kisbaba. Sírnak, ha beteg, de akkor is, ha túl egészséges. Sírnak, amikor először a kezükbe veszik, és amikor először rájuk mosolyog, és ettől kezdve minden jó és rossz dolog miatt sírnak. De az is lehet, hogy ilyenkor csak valami por megy a szemükbe.
     Persze, boldogok is ám, és sokat nevetnek. Például, amikor meglátják az első ultrahangos fotót. Akkor elhiszik, hogy ők igazi nagymamák és akkor nevetnek. És közben persze sírnak is.
A nagymamák mindent megengednek az unokának. Ennek a szülők nem örülnek, ezért a nagymama megígéri, hogy többet nem lesz ilyen, de persze utána is lesz, csak akkor titokban kell tartani!
    A nagymamák szeretnek játszani. Bármikor meg lehet kérni, hogy mamiiiiiii, játszuuuunk! És akkor leül a szőnyegre, kicsit szokott ilyenkor jajgatni, hogy jaj, a derekam, de pár perc alatt elfelejti.

grandma-1421329_640.jpg
    A nagymama mesélni is szeret. Mindenfélét, amit kérek. És énekelni is. Igaz, ilyenkor a szüleim nevetgélni szoktak és pusmogni, de nem tudom miért? A nagyi jól főz és süt. Mindig megkérdezi: mit főzzek neked ? kisbogaram? És akkor nekem az összes finomság eszembe jut, és nem tudok dönteni. Amikor sütit csinál, szoktam segíteni. Ilyenkor a fülemtől a lábam ujjáig csupa liszt vagyok, de ezen mindig jót nevetünk.
    Persze a mami minden másban is segít. Elvisz engem az oviba, vagy hazahoz. Vigyáz rám, amíg anyáék szórakozni mennek. Vasalni is szokott, mert az anyukám nem szeret.
    Szóval, jó, ha van egy gyereknek nagymamája, mert az olyan, mintha két anyukája lenne, csak az egyik öregebb és néha jajgat. Én örülök, hogy nekem van nagymamám, és szeretném, ha mindig is lenne, és sosem halna meg.

scan0005.jpg Szívesen elolvasnád a kötetben található írásaimat?

 Látogass el a weboldalamra: www.skolikagnes.hu

komment

"Közlekedés" gyermekkorban

2017. február 11. 18:23 - Li Sai

Ebben a cikkben németországi tapasztalataimat írom le.

Itt a gyerekek nagyon korán megtanulnak kétkerekű kerékpárral közlekedni.

Már az egész kicsi gyerekeknek is kapható olyan háromkerekű kerékpár, amelyen nincsenek pedálok. Ezek szép színes, és viszonylag könnyű szerkezetek, amelyeket a gyerekek a lakásban használnak. Próbálnak felülni, leszállni, később a talpukkal hajtani őket.

 

A következő jármű lehet a két kerekű pedál nélküli futóbicikli, amelynek ülése van, de pedálja nincs, tehát az ülésen ülve, de a földön lábbal kell hajtani.

Ebből lehet kapni, fémből, illetve fából készültet is.

 

Aztán pedig megismerkedik a gyermek a rollerrel, aminek már nincs ülése, és rajta állva egyik lábbal a földön kell hajtani.

Ezek a pedál nélküli szerkezetek nagyon jól fejlesztik a gyermek egyensúlyérzékét.

A hagyományos háromkerekű kerékpárt itt már nem használják sokan, vagy ha igen akkor úgy, hogy a felnőtt hátul a tolókarral kormányozza a járművet. Kicsi pótkerekekkel felszerelt kétkerekű kerékpárt pedig nem is láttam még idekint.

Ha a futóbiciklivel, vagy rollerrel megtanul egyensúlyozni, akkor ezek után a pótkerekes kerékpár használata már nem hozna fejlődést, inkább visszaesést a folyamatban.

 

A futóbicajjal vagy rollerrel közlekedni tudó gyerekek sok esetben már az óvodába is ezzel mennek. Persze csak ha nem túl hosszú az út odáig.

Anyuka sétál a gyerek vagy gyerekek mögött, akik egyedül önállóan közlekednek, az úttestre hajtás előtt megállnak és megvárják a szülőt.

Egészen kicsi korban megtanulnak az utcán egyedül közlekedni, gyalogosan is és valamilyen járművel is.

bike-1156864_640.jpg

 

Itt nagyon sok gyerek iskolába is rollerrel vagy kerékpárral megy, sőt nagyon sok felnőtt is azzal közlekedik.

A gyermekintézmények, munkahelyek fel vannak erre készülve és sok kerékpártároló van, ahol biztonságosan le tudnak parkolni a járművekkel.

 

A német családok nem csak munkába és iskolába járáshoz használják a kerékpárt, hanem ha  lehetőségük van, akkor a nyaralásra is viszik magukkal. Éppen ezért  fontos, hogy a gyerekek minél kisebb korban ügyesen és magabiztosan tudják használni azt.

Ahol csak lehetőség van rá, ott vannak kiépített kerékpárutak, de néha az autósoknak készült sávok leszűkítésével oldják ezt meg. A szaküzletekben nagyon sok, és sokféle árfekvésű kerékpárt lehet vásárolni, és hozzá minden biztonsági és kényelmi felszerelést, ami csak szükséges lehet.

De ez már egy másik bejegyzés témája lesz:-)

 

 

komment

Környezettudatos nevelés a kreativitás segítségével

2017. február 09. 10:59 - Li Sai

A mai világban fontos szerepet kap a környezetvédelem, a környezettudatosság. A környezettudatosságra nevelést a társadalom legkisebb egységében a családban kell elkezdeni. Ehhez nyújtanak segítséget az újrafelhasznált alapanyagokkal készülő kreatív kézimunkák is. Néhány nappal ezelőtt jelent meg egy kiadvány, amely a szülőknek és a pedagógusoknak is hasznos lehet a kreatív foglalkozások lebonyolításában.

16709350_1746994318949185_1715877553_o.jpg

A Papírfonás alapismeretek című könyvet a szerző, Nyulas-Győrfy Erika mutatja be:

2017. január 30-án megjelent Papírfonás alapismeretek című könyvem, amely Magyarország első papírfonásról szóló segédanyaga, ami a papír újrahasznosításáról szól.
A kiadvány 118 oldalas színes, több mint 800 db minőségi fázisfotót és kész fotókat tartalmazó könyv, részletes leírással, műhelytitkokkal. Teljes egészében az általam készült munkák kerülnek terítékre. Sok érdekesség mellett, egy kis történelmi bevezető után jön a technikai rész, majd a festés-és erősítés leírása,s végezetül, de nem utolsó sorban az ünnepek fejezet zárja a fejezeteket sok-sok képpel, ismertetővel, és legvégül, még idegen szavak szótára is található benne.

16667448_1746994022282548_636167638_o.jpg
A 15 fejezetből álló komplett tudástár tartalmazza az általam felépített alap-és haladó tanfolyam teljes anyagát �
Önállóan használható segítség nélkül, még azok számára is, akik soha életükben nem próbálták a papírból való kosárfonást.
A könyv személyesen megvásárolható vagy megrendelhető a Székely Barkácsboltban (1093-Budapest,Bakáts utca 2/d)-ahol egyébként a barkácsáruk mellett papírfonáshoz szükséges alapanyagokat is lehet vásárolni 10% kedvezménnyel(papírfonóknak jár)- valamint papírvesszők gyártásával is foglalkozunk.

16667855_1747017882280162_455308597_o.jpg
Ezen kívül a Colorcom Média Kft. webshopjában is megvásárolható a könyv:https://shop.colorcom.hu/?konyv=papirfonas

Ezeket a videókat sok szeretettel ajánlom mindenkinek aki meg szeretne tanulni 
újságpapírból kosarat fonni:

https://www.youtube.com/channel/UC812iqzjbH5Mdv0373lVE2Q
A www.papirkosarak.hu weboldalamon napi szinten teszek fel mini leckéket 
a blog bejegyzésekbe valamint workshopokat is tartok a Székely Barkácsboltban.

Jó szórakozást, és kellemes, kreatív időtöltést kívánok mindenkinek!
Nyulas-Győrfy Erika

Mentés

Mentés

Mentés

komment

Az öreg mozdony meséi - részlet

2017. február 06. 16:50 - Li Sai

"Az öreg 424-es komótosan pöfékelt a zajos pályaudvaron. Körülötte a fiatalok serényen dolgoztak: tolattak, húzták-vonták a tehervagonokat, és közben türelmetlenül várták, hogy a rakodómunkások ki- és bepakoljanak a kocsikba.

Elindult egy személyvonat, álmos döcögéssel intve búcsút az állomás ütött-kopott épületének. Befutott egy szerelvény a másik irányból. Izgatott, sietős léptű emberek szálltak le a vonatról, mások nagy csomagokkal a felszállásra vártak. Az öreg fekete mozdony halk duzzogással figyelte az eseményeket és a saját fiatalkora jutott eszébe. Akkor még nem voltak modern, elektromos, piros, kék mozdonyok, csak feketék voltak. A füsttől feketék. A fekete mozdonyban fekete ember etette a hatalmas szenes kazánt, melyben óriásra csaptak a lángok minden lapát szén után. Miután jóllakott, mordult egyet a mozdony, szürke füstöt köhögött és megfontoltan útnak indult.

Néhány perc múlva hatalmas fehér füstfelhőt eregetett, köhögött, zakatolt és boldogan húzta magával a hozzá kapcsolt vagonokat. Az öreg 424-es sok-sok éven át szolgált, de ma már csak néha dolgozik, mint ahogy most is.Begyújtották a kazánt, melegítik a mozdonyt, hogy itt a pályaudvaron elvontasson néhány tehervagont a pályaudvar egyik részéről a másikra.

japan-82123_640.jpg

A munka végeztével megállt egy félreeső vágányon, a mellette lévő sínen egy fiatal, csillogó szemű csodaszép mozdonyt pillantott meg. A fiatal mozdony is észrevette az öreget és meghatottan gondolta:

–  Ó milyen öreg, sokat megélt mozdony lehet ez a 424-es!

– Az öreg mintha meghallotta volna a szavakat,  így szólt fiatal társához:

– Bizony öreg vagyok, mint ezek a talpfák, alattunk- mondta, kis füstfellegeket eregetve. –  Öreg vagyok, kiszolgált, de nagyon gazdag! Annyit éltem, annyit láttam, hogy mindent elmesélni egy élet kevés lenne.

– Mesélj kérlek! Mesélj, egyet! A legkedvesebb emlékedet! – kérte a  csillogó fiatal mozdony.

– Rendben van – felelte az öreg – de nehéz lesz egy történetet választani a sok közül.

 Amikor olyan fiatal voltam, mint most te, akkor nagy szegénység volt. A háború végén nem volt élelem, nem volt tüzelő, éhesek voltak és fáztak az emberek. Még rendes ruhájuk sem volt... Az első utamon tehervagonokat kaptam, melyeket az Alföldre kellett vontatni, hogy onnan búzával megrakodva térjünk vissza. Hosszú hideg tél volt és hosszú, kegyetlen út állt előttem. A pályaudvarra érve türelmesen várakoztam, amíg a vagonok megteltek az aranyszemű búzával.

Az állomásépület mellett egy asszonyt láttam meg, aki hatalmas fekete nagykendőbe bugyolált gyermeket szorított magához. Nagyon megsajnáltam, hiszem az én kazánomban olyan forróság volt, hogy azt el sem lehetett elviselni. Megkérdeztem az asszonyt, hogy hova utazna. Bátortalanul válaszolt, miközben még szorosabban ölelte magához gyermekét.

– Jöjjön, szálljon fel – mondtam ekkor neki. Az asszony felszállt és kibontotta  a nagykendőből a csillogó szemű gyermeket, aki boldogan mosolyogva élvezte a jó meleget, ami a kazánból áradt.

Kisvártatva elindultam hazafelé."

 

A mese folytatása A csodatermő fa című mesekönyvben olvasható.

 

scan0004.jpgA csodatermő fa - Beleolvashatsz néhány mesébe itt: http://www.skolikagnes.hu/szivesen-beleolvasnek-a-csodatermo-fa-cimu-konyvedbe/

 

 

 

 

csibe_kicsi.jpg  Csibemese - Beleolvashatsz néhány mesébe itt: http://www.skolikagnes.hu/szivesen-beleolvasnek-a-csibemese-cimu-konyvedbe/

Mentés

Mentés

komment