A törpök élete nem csak játék és mese...

Gyerekekről felnőtteknek

Szállj szabadon, a képzelet szárnyán

2017. március 01. 11:35 - Li Sai

A beszélgetőtársam Lang Tünde ( írói nevén T. C. Lang) egy háromgyermekes anyuka, akinek a gyerekek mellett még könyvet írni is van ideje. Méghozzá egy különös fantáziavilágban játszódó, izgalmas, fantáziadús, lebilincselő regényt. Vajon hogy fér össze a családanyai hivatás az írással, erről beszélgetünk most:

17092437_1916197841947845_179557411_n.jpg

Mi volt előbb, a gyermek vagy az írás? Mesélj kicsit a kezdetekről!

Már egészen kisgyermekként pattantak ki történetek a fejemből, kisiskolásként volt egy vonalas füzetem, amibe a verseimet jegyeztem le – ez sajnos elkallódott az évek folyamán –, és sok más tinédzserhez hasonlóan én is belefogtam „regényírásba”. Később a helyi művelődési kör számára írtam rövidebb színpadi jeleneteket, de komolyabban nem mélyedtem el benne. A fiam születését követő nyáron már nagyon bizseregtek az ujjaim, végül szeptemberben nekiveselkedtem. Nem a megjelenés volt az elsődleges célom, hanem az, hogy kiírjam a történetet a fejemből, és ne szűküljön be a szókincsem az otthon töltött idő alatt. Titokban hódoltam ennek a szenvedélyemnek egészen addig, amíg nem voltam biztos abban, hogy valóban könyvvé kerekedik a sztori.

Mikor szoktál írással vagy a megjelent könyved reklámozásával foglalkozni? A nap melyik szakában hagynak erre időt a gyerekek?

A könyvemet zömében ebéd után írtam, amíg a fiam aludt. Csend vagy egy jelenethez illő zene, kapucsínó, és már pattogtak is az ujjaim a billentyűzeten. Most viszont igyekszem kihasználni minden üresjáratot, és már eljutottam oda, hogy babazenére is képes vagyok írni.

A nagyfiad már 7 éves. Ő hogy viszonyul ahhoz, hogy anyának megjelent egy könyve, amit ő írt?

Nem kerít nagy feneket neki. Viszont gyakran megkérdezi, hogy mikor foghatja már kézbe azt a dinós mesekönyvet, amelynek az írására ígéretet tettem. Ez sokkal inkább izgalomban tartja. 

Miről szól a könyved? Honnan merítetted az alapötletet hozzá? Mit gondolsz most, lesz folytatása a történetnek?

A Lámpás nyomában egy lányról szól, aki egy mennyen kívül ragadt angyallal az oldalán bejárja a Földet az apokalipszis lovasai után kutatva, hogy az lejuthasson az alvilágba a mennyek kulcsáért, amelyet Lucifer démonjai elloptak és elrejtettek a pokolban. Közben rengeteg kalandban és veszélyben van részük, és persze a lány szerelemre lobban az égi lény iránt. Az alapötlet csak úgy „jött”, valahogyan egyértelmű volt, hogy erről fog szólni. Nem terveztem neki folytatást, de nem is zárkózom el előle. Egyre több olyan visszajelzést kapok, hogy szívesen olvasnának még az általam elképzelt Luciferről.

17035274_1916198161947813_1028404406_n.jpg

Egy regényt megírni hosszú és nehéz dolog lehet. Vajon mi a nehezebb, megírni egy könyvet, vagy elérni, hogy papíralapú könyvként viszontlásd a könyvesboltban?

A regényt két és fél évig írtam. A nyomtatott könyv és a marketing pedig teljesen más tészta, sokkal nehezebb. Mind a könyvkiadásról, mind a marketingfolyamatokról rengeteget tanultam az első kiadás megjelenését követően. Jobb lett volna, ha ezeket az ismereteket még előtte szereztem volna meg, de 4 évvel ezelőtt még nehezebb helyzetben voltak a szerzők. Akkoriban még nem állt rendelkezésre ennyi könyvmarketinggel kapcsolatos anyag, illetve facebookos írói csoportok sem léteztek. Manapság ezeknek köszönhetően sokkal könnyebb egymásra találni és tapasztalatot cserélni.

És mit szól mindehhez a férjed? Támogat, bátorít, vagy szimplán elviseli a hóbortodat?

Ő volt az első, akivel megosztottam, hogy írok. Az elsők között olvasta a nyers kéziratot. Teljes mellszélességgel mellettem áll, támogat, és ő szerkeszti a honlapomat. Ha épp sürgősen dolgoznom kell egy anyagon, akkor lefoglalja a gyerekeket, játszik velük, és a házimunkán is megosztozunk – ennyivel is több időm jut az írásra vagy marketingre.

A gyermekek a meséket szeretik. Szoktál nekik is írni, vagy az esti mesénél "kapásból" mesélni, ami épp eszedbe jut?

Rengeteg mesekönyvünk van. A lányomnál most a Bogyó és Babóca a sláger, a nagyfiam viszont jobban szereti, ha olyan történeteket találok ki, aminek ő a főszereplője – bele is szól a mese alakulásába. Ezeket szeretné viszontlátni könyv formájában.

Ha jól tudom, négy gyermeked van. Három hús-vér tünemény és egy regény. Mit gondolsz, amikor írsz, mit adsz tovább a gyermekeidnek az írással? Mit közvetítesz, mit mutatsz példaképpen nekik?

A felnőttek gyakran rászólnak a gyerekekre, hogy ábrándozás helyett végezzenek valamilyen hasznos tevékenységet, visszarángatják őket a fantázia birodalmából a kiszámítható, olykor unalmas és kiábrándító valóságba. Én fontosnak tartom, hogy szabadon szárnyalhasson egy gyermek képzelete, és kibontakozhasson a kreativitása. És egy felnőtté is. Ha senki nem merne elszakadni a realitásoktól, akkor mennyi csodás történettel, műkinccsel és találmánnyal lennénk szegényebbek! Egyébként is, ami tegnap még lehetetlen volt, az ma már a valóság. Ami ma lehetetlen, az holnap megvalósulhat. Gondoljunk csak Vernére: a könyveiben szereplő találmányok jelentős részét mára már megvalósították. Sok munkahelyen elvárás a kreativitás, melynek egyik ismérve a gondolkodás eredetisége, ennek alapja pedig a képzelet fejlesztése. Tehát ha boldogulni szeretnénk, ha azt szeretnénk, hogy a gyermekeink boldoguljanak, akkor szükség van némi fantáziára. Írás során is ezt tartom szem előtt. Én arra biztatom a saját gyerekeimet, hogy bátran használják a képzeletüket.

Mik a terveid a közeljövőre?

A könyvem új kiadásához kapcsolódó marketingfeladatok lassan lecsengenek, így szeretnék ismét az írásra koncentrálni: befejezni egy démonos történetet, amelybe már korábban belefogtam, továbbá feltett szándékom a fiamnak tett ígéretemet betartani, és lejegyezni a dinós mesét.

Megjelenik-e, megjelenhet-e a család, az e világon élt életed a könyvek lapjain, a szereplők életében vagy a regény cselekményében?

A tapasztalataimat természetesen felhasználom írás során. Noha a főszereplőt nem magamról mintáztam, az értékrendem átüt a sorokon. A saját életemből csupán részleteket csempészek bele a könyvembe. Például volt egy jelenet, ahol a főszereplő lánynak bedagadtak a szemei az éjszakai sírástól, majd a tükörbe nézve megállapította, hogy ilyen kinézettel bármelyik horrorfilmben eljátszhatná a rémet. Ez konkrétan az én fejemben is megfordult, amikor egy átvirrasztott éjszaka után a tükörbe pillantottam. 

Az író Tündének fontos-e a család, a szülők, a rokonok, a férj támogatása, és az anya Tündének fontos-e, hogy egy másik oldalát, az íróit is megmutassa a családjának és ismerőseinek? A két Tünde hogyan fér meg egymás mellett?

Igyekszem egyensúlyt tartani a két Tünde között. Nagyon sokat jelent számomra a családom támogatása, rengeteget segítettek nekem. Azt már említettem, hogy a férjem szerkeszti a honlapomat, és itthon is mindent megtesz azért, hogy időt szakíthassak erre a hobbimra. Az öcsém készített könyv trailert, anyukám és anyósom pedig gondoskodnak róla, hogy minél több emberhez eljusson a könyv híre. J Igazán hálás vagyok nekik! A barátaim, ismerőseim zöme tud arról, hogy írok, de nem ez a központi téma egy-egy beszélgetésünk során. Természetes jólesik, ha rákérdeznek, megosztják velem véleményüket, tanácsot adnak vagy gratulálnak, de az érdeklődés hiányából sincs harag. Ezek a barátságok nem az írás miatt köttettek. Az külön öröm számomra, hogy az írásnak köszönhetően hasonszőrű ismerősökre, barátokra leltem.

Tünde Facebook oldala: : https://www.facebook.com/tclang.szerzo/

Weboldala, ahogy a könyv -jelenleg akciósan- megvásárolható: tclang.hu

A blog, ahol az írónő egyéb írásait olvashatjuk: tclang.blog.hu

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://torpokelete.blog.hu/api/trackback/id/tr4012304121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.